ÉSZLELÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (választékos) Az észlel igével kifejezett cselekvés, folyamat; az a cselekvés, hogy vmit észlelnek; megfigyelés, érzékelés. Pontos, világos, zavartalan észlelés; a jelenség észlelése közben.
- 2. Észlelet (1). Észlelései tévedéseknek bizonyultak.
- 3. (lélektan) Az a folyamat, ill. annak eredménye, amelyben az érzékszerveinkre ható tárgyak, jelenségek tudatunkban visszatükröződnek; észrevétel, észrevevés, percepció, szemlélet. Felismerés nélkül nincs értelmes észlelés.
- észleléses; észlelési.