ÉRZELGŐS [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <személy>, aki sokat v. hosszasan érzeleg v. szeret érzelegni; szentimentális. Érzelgős kislány, vénkisasszony. || a. Ilyen személyre jellemző, tőle eredő, származó. Érzelgős hangja van. Érzelgős levelet írt. Érzelgősen siránkozott. □ Eszembe jutott, hogy Jenő sokszor néz ellágyult, sajnáló szemmel a gyerekre, és valami érzelgős igaztalanságot éreztem ebben
Tudtam, hogy nem vagyok
rossz mama. (Kaffka Margit)
- 2. Túlzottan, mesterkélten érzelmes, mások érzelmeire erősen hatni akaró, megható, részleteket tartalmazó <megnyilatkozás, irodalmi, művészi alkotás>. Érzelgős film, jelenet, regény.
- érzelgősség.