ÉRZÉKENYKEDIK [ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë] (gyak. -t ragos mértékhatározóval)
Úgy viselkedik, ill. úgy beszél, hogy abban túlságos lelki érzékenységre, sértődékenységre lehet következtetni.
Nehéz vele együtt dolgozni, mert sokat érzékenykedik. Ne érzékenykedjél, hisz nem akartalak megbántani. □ Nem tartozik az érzékeny emberek közé, kitől tanult volna ő meg érzékenykedni
? (Mikszáth Kálmán)
- érzékenykedés; érzékenykedő.