ÉRVÉNYESÍT [ë] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -ni v. -eni [e]
- 1. Érvényessé tevő, érvényességet biztosító kellékekkel ellát vmit. Érvényesíti az igazolványt, az okiratot, a szerződést. Az igazolványt minden év elején érvényesíteni kell.
- 2. Érvényre (3) juttat, megvalósít vmit, eléri, hogy vmi érvényesüljön. Követelését bírói úton érvényesíti. Akaratát, befolyását, elképzelését, jogait érvényesíti. || a. (választékos) Hatásosan él vmivel; vmit, rendsz. vmely képességet, rangot, hivatalos tekintélyt v. befolyást hatásosan, eredménnyel használ fel célja érdekében. □ Volt
egy másik tehetsége, amit nagyon tudott érvényesíteni: ez volt az adomamondás. (Jókai Mór) De már erre
sietett hivatalos tekintélyének egész súlyát érvényesíteni. (Jókai Mór)
- érvényesített; érvényesíthető; érvényesítő; érvényesíttet.