Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉRTESÍTŐ [e] melléknév és főnév
  • I. melléknév Olyan <személy, dolog>, aki, amely értesít vkit vmiről. Értesítő kártya, lap, levél; a fiát értesítő apa; a feleket értesítő hivatal. || a. (iskolai) Értesítő könyv: a) az a nyomtatott rovatokkal ellátott könyvecske, amelybe az általános és a középiskolai tanulók félévi értesítőjét és évvégi bizonyítványát beírják; b) (ritka) ellenőrző könyv.
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. (iskolai) A tanuló első félévi tanulmányi eredményét feltüntető hivatalos, de nem okmányjellegű irat. Tiszta jeles az értesítője. Aláíratta apjával az értesítőjét. □ Gyönyörű tavasz volt … Aznap kaptuk ki az értesitőt | az iskolában. (Szabó Lőrinc)
  • 2. (iskolai, elavulóban) Vmely középiskola egyévi munkájáról beszámoló kiadvány; évkönyv.
  • 3. Vmely tudományos intézmény életéről beszámoló, esetleg tanulmányokat is közlő folyóirat v. kiadvány. Akadémiai Értesítő.
  • 4. (ritka) Értesítés (2b). A hatóságtól értesítőt kapott.
  • értesítői.