Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉRZÉKEL
ÉRZÉKELÉS
ÉRZÉKELTET
ÉRZÉKENY
ÉRZÉKENYKEDIK
ÉRZÉKENYSÉG
ÉRZÉKETLEN
ÉRZÉKFÖLÖTTI
ÉRZÉKI
ÉRZÉKIES
ÉRZÉKISÉG
ÉRZÉKLÉS
ÉRZÉKLET
ÉRZÉKLETES
ÉRZÉKSZERV
ÉRZÉKTELEN
ÉRZÉKZAVAR
ÉRZELEG
ÉRZELEM
ÉRZELGÉS

ÉRTELMEZŐ [e-e] melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan, aki, ami vmit értelmez (1a–c). A törvényt értelmező jogászok; a kérdést így értelmező mű.
  • 2. (nyelvtudomány) Szavak, kifejezések értelmezését (2a) tartalmazó. Értelmező szótár.
  • 3. (nyelvtudomány) Értelmező jelző: a) a jelzett szó után álló, jelzői értékű szó v. szókapcsolat, szócsoport, amelyet úgy ragozunk, mint a jelzett szót (pl. Mátyás(nak), az igazságos(nak). Vettem neki csizmát, pirosat); b) (ritka) értelmező (II. 3).
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. Általában vminek értelmezését adó, végző, azzal foglalkozó személy. A szövegnek egy másik értelmezője; a törvény értelmezői.
  • 2. (ritka) Szótári értelmezést végző, azzal foglalkozó nyelvész v. más személy. Az értelmezők egymás munkáját ellenőrzik és megbírálják.
  • 3. (nyelvtudomány) Vmely szó, főleg főnév, főnévi főtagú szókapcsolat, mondatrész után következő, ugyanazt a személyt, dolgot, körülményt jelentő, ugyanolyan mondattani értékkel használt s rendsz. ugyanúgy ragozott szó, főleg főnév, főnévi főtagú szókapcsolat (pl. Jánossal, kisebbik fiával nem sok baj volt az iskolában. Itt, a fővárosban mozgalmasabb élete volt). || a. (nyelvtudomány) Értelmező jelző.