ÉRZÉKELTET [ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
Szavakkal v. más kifejező eszközökkel úgy ír le, úgy ábrázol vmit, hogy elevenen magunk elé képzelhetjük, mintha maga a valóság hatna érzékeinkre (1).
Művében érzékelteti a nyomor és a fényűzés ellentéteit. || a. <Vmely sajátságot> rendsz. művészi eszközökkel jellemző módon, erőteljesen fejez ki.
Az ógörög művészet jól érzékelteti a hellén kor derűjét. Gyöngyösi István kitűnően érzékelteti a barokk korszak cikornyás ízlését.
- Igekötős igék: megérzékeltet.
- érzékeltetés; érzékeltetett; érzékeltethető; érzékeltető.