ÉRVÉNYESSÉG [ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. Vminek érvényes (13) volta, érvénye (1, 2). A bérletjegy, a diploma, a szerződés, a törvény érvényessége. Megszűnik az érvényessége. Vminek az érvényességét meghosszabbítja. □ Korunkban ezen elv általánosabb érvényességre kapott. (Eötvös József)
- 2. Ennek időtartama v. ritk. területi hatálya. Az igazolványt érvényességén túl tilos használni.
- érvényességi; érvényességű.