ÉRVÉNYESÍTÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában az érvényesít igével kifejezett cselekvés, eljárás, tevékenység, magatartás, megnyilvánulás; az a cselekvés, amellyel érvényesítenek vmit.
- 1. (hivatalos) Vminek érvényessé tétele. Az igazolvány, a szerződés, a végrendelet érvényesítése. || a. (hivatalos) Ennek külső megnyilvánulása, eredménye, alaki v. írásos kelléke(i). Az iratról hiányzik az érvényesítés.
- 2. (választékos) Vminek érvényre juttatása, megvalósítása, hatályossá v. hatásossá tétele. Akaratának, befolyásának, elképzelésének, jogainak érvényesítése; tehetségének, tekintélyének érvényesítése; a felelősség elvének érvényesítése.
- érvényesítési.