Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÉRVÉNY főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (hivatalos, választékos)
1. Vmely hatósági rendelkezésnek, törvénynek, határozatnak v. szerződésnek kötelező ereje; hatály. Érvénye kiterjed vmire; érvénybe lép vmi; érvénybe léptet vmit; érvényben van, marad; érvényen kívül helyez vmit; érvényét veszti; érvényre → emel vmit; érvényt szerez vminek. □ E törvények még most is érvényben vannak. (Jókai Mór)
2. Az a tény, hogy vminek használati, forgalmi értéke van, hogy vmi használható, érvényes. A jegy érvénye lejárt. Ez a pénz már nincs érvényben. || a. Az a tény, hogy vmi (felfogás, elv, szokás stb.) igaz, érvényes (3). Még mindig érvényben van az a nézet, tétel, hogy
3. Vmely lehetőségnek valósággá válása, megvalósítása; eredmény, siker. Érvényre → jut; érvényre → juttat. □ Az egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van. (Madách Imre) || a. (régies) Érvényesülés v. ennek lehetősége. □ Bünös Önhittel az egyén érvényt kivánt. (Madách Imre)