ÉRTET [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
Vmihez értet vmit: eszközli, okozza, hogy vmi vmihez érjen (I. 1c).
Ajkához értette a poharat. A vezetékhez értette kezét. □ Szemét anyja őszes hajához értette, |
Valahogy erőt vett ríni való kedvén. (Arany János) Alig értetve hozzá ujjai hegyét, elkezdé az orvos a leány arcát, homlokát
végighúzogatni. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: hozzáértet; odaértet.
- értetett.