ÉRTELMEZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Az értelmez (1) igével kifejezett cselekvés, művelet, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit értelmeznek. Nyelvtani, történeti értelmezés; a szöveg, a törvény értelmezése. || a. (ritka) Vminek megállapított v. neki tulajdonított értelme. Vmilyen értelmezést ad vminek.
- 2. (nyelvtudomány) Szavak, kifejezések pontos értelmének, jelentésárnyalatainak, használatának meghatározása, körülírással v. rokon értelmű szóval, kifejezéssel való magyarázata. Az értelmezés nagy elmélyedést kíván. || a. (nyelvtudomány) Az így megállapított szöveg. Ez az értelmezés nem szabatos.
- értelmezési; értelmezésű.