ÉRTEKEZIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zék (-zen) [e, ë, ë]
- 1. (hivatalos) Tanácskozik, megbeszélést tart vkivel. Telefonon értekeztek egymással. Holnap értekezni fogok vele. □ Tudósaik maig sem bírtak egy közös nyelv fölött megegyezni, melyen egymás között értekezhessenek. (Jókai Mór) Az üzleti dolgokhoz én nem értek, ezekre nézve tessék leányom gyámjával értekezni. (Csiky Gergely) || a. (bizalmas) Értekezleten vesz részt, ill. értekezleten tárgyal vmiről. Most nem lehet vele beszélni, mert értekezik. Az igazgató szobájában termelési kérdésekről értekeznek.
- 2. (választékos) Vmely tudományos kérdést tárgyal írásban v. szóban, előadást tart v. tanulmányt ír róla. Ebben a tanulmányban a szerző a magyar nemzeti versformáról értekezik.
- értekező.