ÉRTESÜLÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Az értesül igével kifejezett történés, az a tény, hogy vki értesül vmiről. Előzetes, kései, utólagos értesülés. || a. Ennek tartalma, hír, tudomás vmiről. Bizalmas, hivatalos, pontatlan, pontos, téves értesülés; biztos értesülése van arról, hogy
; illetékes helyről kapott v. szerzett értesülés szerint
; értesülést kap, nyer, szerez vkitől, vhonnan, vmiről. □ Főnököm tudtomra adta, hogy a
váltóról van valamely értesülése. (Tolnai Lajos) Dobónak nem volt teljes értesülése Temesvár ostromáról. (Gárdonyi Géza)