ÉRTE [e] határozószó (személyragos) -m, -d, értünk, -tek [ë], értük v. értök; nyomósítva: énértem stb., őértük (a személynévmás nem haszn -ért ragos alakja helyett, néha a mutató névmás -ért ragos alakjának jelentésében), (
választékos,
irodalmi nyelvben) érette [ë-e]
Általában a személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személyért, tárgyért, dologért.
- 1. Az említett, a szóban forgó, az ismert személyért v. dologért cserébe, annak helyetesítésére v. ellenértékéül; helyette. Szép táska; mit adtál érte? Átadtunk tíz segédmunkást, kérünk értük szakmunkásokat. □ Elvesztettem zsebkendőmet
Aki nekem visszaadja, Csókot adok érte. (népköltés) Ki ingyen adott, azt szerettem érte. (József Attila) || a. <Vásárlást jelentő kifejezésben:> a szóban forgó pénzösszegen; rajta. Itt van tíz forint, végy érte gyümölcsöt.
- 2. A szóban forgó személy v. ügy érdekében. Közbenjárt értem! Érted élek és halok. Kiállok érte, ha támadják. □ Szegény atyánk!
Tégy érte, amit tenni bír erőd. (Petőfi Sándor) Kölyköd
soványka! Arra felelj, mért vékony, hogyha töröm magam érte. (József Attila) || a. A szóban forgó személy kedvéért. Érted minden bolondságra képes vagyok. Bocsáss meg neki énértem! □ Rá bírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? (Petőfi Sándor)
- 3. Az említett, a szóban forgó, az ismert dolog v. személy miatt; miatta. Jutalmat, büntetést kap érte; haragszik, neheztel érte; aggódik érte. Jól viselte magát, megdicsértem érte. □ Elvesztettem zsebkendőmet, Megver anyám érte. (népköltés) Ne szomorkodj, édes rózsám, érettem. (népköltés) A király azonban nem neheztelt érte, Mert az együgyű szív nyelvén nagyon érte. (Arany János)
- 4. Az említett, a szóban forgó, az ismert dologért v. személyért, azért, hogy hozzájusson; végette. Most elérte célját; sokat fáradt érte. Ha kell a könyv, gyere érte. □ Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világbol. (Petőfi Sándor) Az egész hegyet tűvé tettük értetek. (Mikszáth Kálmán)