ÉRTÉKES [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
Olyan, akinek, aminek az átlagosnál nagyobb, több értéke, becse van; becses, sokat érő, drága.
Értékes élet, ember, hozzászólás, író, könyv, műtárgy, nyersanyag, tanács, tapasztalatok. Értékes szőnyeget vett. Értékes tanulmányt írt Adyról. □ Ez már értékes adat kiáltott fel az ügyvéd. (Mikszáth Kálmán) Maga sokkal különb a környezeténél, értékesebbnek, jobbnak született, nem való ebbe a léha
világba. (Kaffka Margit)