ÉRTÉKEL [ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
Vminek, vkinek anyagi, erkölcsi v. szellemi értékét megállapítja, megbecsüli.
Kevésre, magasra, nagyra, sokra értékel vmit, vkit. Többre értékelem őt, mint bárkit. || a. Elismeri, (meg)becsüli vminek értékes voltát.
Munkáját mindenki értékeli. Nem értékelik eléggé.
- Igekötős igék: aláértékel; átértékel; felértékel; kiértékel; leértékel; túlértékel; újraértékel.
- értékelhető; értékelő; értékelt.