ÉRLELŐDIK [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön)
<Vmely jelenség, folyamat> több körülmény azonos jellegű hatása-, következményeképpen egyre inkább éretté, megvalósulásra késszé válik, mindjobban alakul, fejlődik; lassan érik.
Érlelődtek az előfeltételek a nép fegyveres felkelése számára. Régen érlelődött benne a gondolat. Érlelődött a forradalmi válság. || a. (
választékos)
Vmivé érlelődik: vmivé fejlődik vki.
Évek hosszú során bölccsé érlelődött. □ Én az éjjel férfiúvá érlelődtem. (Gárdonyi Géza)
- Igekötős igék: kiérlelődik; megérlelődik.
- érlelődés; érlelődő; érlelődött.