ÉREZTET [ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
Éreztet vmit vkivel: odahat, hogy vki érezzen vmit.
Érezteti vele hatalmát, neheztelését, rosszallását. □ A nagy, nappali Kisértet |
Ráborul minden tisztes szívre S érezteti: hatalmasabb, több, Mint itt akárki másik. (Ady Endre) || a.
Érezteti hatását: észrevehetően hat.
A kedvező időjárás éreztetni fogja hatását. A stabilizáció rögtön éreztette áldásos hatását. A méreg, a gyógyszer, az ital érezteti hatását. || b. (
irodalmi nyelvben) Érzékeltet. □ A mindennapi nyomor[t], így írásban nem
lehet summázva éreztetni. (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: átéreztet; kiéreztet; megéreztet.
- éreztetés; éreztetett; éreztető.