ÉRETTSÉGIZIK [érëccségizik] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne [e]; -zen [ë] érettségiz [érëccségiz]
Érettségi vizsgát tesz.
Kitűnően érettségizett. 1920-ban érettségiztem. □ Most érettségizik az én nagy fiam, a szép fiam, a Fülöp! (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: leérettségizik.
- érettségizés; érettségizett; érettségiző; érettségiztet.