ÉRETLENSÉG [e-e] főnév -et, -e, [ë, e]
Általában az éretlen melléknévvel ifejezett tulajdonság, ill. állapot.
- 1. Vminek, főként gyümölcsnek éretlen (1) volta, állapota.
- 2. Az éretlen (4) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot. Politikai éretlenség; a tizenhat éves kamasz éretlensége. □ Fiatal éretlenség, hányszor elítéltek! (Vas Gereben)
- 3. Éretlen (4a) beszéd, cselekedet, magatartás. Micsoda éretlenség ilyet csinálni! □ Oktalan csevegés! magam is rátérek, Hogy biz éretlenség, amiket beszélek. (Arany János)