Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÉRŐ [1] melléknév -en [e]
I. Érintő, érkező, terjedő.
1. Olyan, aki, ami érint, eltalál, megüt vkit, vmit. A partot érő csónak; a sebhez érő csipesz; a hátát érő labda; a karját érő puskagolyó.
2. Vmeddig v. vhova jutó, érkező. A faluba érő katonák; a földet érő repülőgép; a célba érő futó.
3. (csak -ig ragos határozóval) Olyan, aminek a kiterjedése, kül. magassága v. mélysége vmeddig nyúlik, vmeddig ér [I. 3]. Bokáig érő sár; derékig érő víz; → égig érő; földig érő szoknya; térdig érő kabát; a tetőig érő fa. □ Hegyes görbe botjával leereszkedett a magas partról a bokáig érő fagyos hóban. (Krúdy Gyula)
4. Véget érő: olyan, aminek vége van, ami befejeződik vhol v. vmikor. A nyolc órakor véget érő előadás.
II. Olyan, ami vmit, vmennyit ér (II. 1), aminek vmivel egyenlő értéke van. Keveset, sokat érő munka; száz forintot érő váza; aranyat érő májusi eső; vagyonokat érő. □ Lelkemnek egyedűli, De egy világnál többet érő kincse. (Petőfi Sándor) Csupa kincset érő tanács! Kár lenne, ha csak egyet is elfelejtenék belőle. (Gárdonyi Géza)