ÉRTÉKMÉRŐ főnév (
közgazdaságtan)
Olyan áru, melynek bizonyos mennyisége más áruk értéke meghatározásának v. összehasonlításának alapja, egysége.
A pénz mint értékmérő. A csere korszakában különféle áruk voltak az értékmérők. Értékmérőnek rendszerint a nemesfémeket, ill. a pénzt használják. || a. (
átvitt értelemben) □ Mindig a ház igazi értékmérő az életek összehasonlításában. Ebben a korban szerény házak jutottak a munkavégzőknek. (Móricz Zsigmond)