ÉRINTKEZIK [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë]; -zék (-zen) [ë]
- 1. <Vmely tárgy, test, mértani idom> egy másikhoz v. <több tárgy> egymáshoz ér. A vezetékek valahol érintkeznek. □ A csöngettyű megőrült. Egyszerre szólani kezdett, anélkül, hogy bárki megnyomta volna
Megvizsgálták
, hogy nem érintkeznek-e valahol a fémszálak. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (átvitt értelemben) <Személy, emberi csoport, közösség> vkivel, vmivel összeköttetésbe kerül v. kapcsolatban van. Ritkán érintkezem vele. A barátság elhidegült köztük, alig érintkeztek egymással. □ Kuthy felment Pozsonyba
s aztán nem érintkezett
írótársaival többet. (Jókai Mór) Emma ambícióból meghódított minden férfit, kivel érintkezett. (Krúdy Gyula) Tíz éve nem érintkeztünk
Hogy mi történt közöttünk? Isten tudja. (Kosztolányi Dezső) || a. (hivatalos) Nemileg érintkezik: n. közösül.
- érintkezett; érintkező.