Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉREM [ë] főnév érmet [ë v. e] érme [e]
  • 1. Rendsz. nemesfémből vert v. öntött s domborművű ábrával és felirattal díszített kis korong, melyet kitüntetésül, díjazásul, emléktárgyul adnak vkinek. → Aranykoszorús érem; olimpiai, vitézségi érem; (átvitt értelemben) az érem másik oldala: vmely dolog, kérdés az ellenkező szempontból tekintve. Nézzük az érem másik oldalát is. □ Őrmesteri rangja van és vitézségi érme, de már nem katona, kiszuperálták. (Karinthy Frigyes)
  • 2. (művészettörténet) Rendsz. nem nemesfémből öntött v. vert, a pénzdarabnál nagyobb átmérőjű, mindkét oldalán domborművel ellátott, művészi alkotású korong, amely arcképpel v. más ábrázolással és szöveggel vmely nevezetes személy v. esemény, intézmény emlékének megörökítésére készült; emlékérem. Pisanello érmei. A magyar érem mesterei. □ A lakása teli volt … érmekkel és más csecsebecsékkel. (Hunyady Sándor)
  • Szóösszetétel(ek): 1. érembedobás; érembronz; éremismeret; éremismerő; éremkedvelő; éremmetsző; éremnyertes; éremszakértő; éremtudós; 2. aranyérem; bronzérem; emlékérem; érdemérem; ezüstérem.
  • érmecske; érmes.