Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉRDES [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Olyan <anyag, test>, amelynek felületén kisebb-nagyobb egyenetlenségek (1a) vannak; reszelős, durva. Érdes bőr, papír; érdes tapintású. □ Megdörzsölte érdes kezével homlokát. (Mikszáth Kálmán) Úttalan úton járt nagy messzeségben, Érdes darócban, árván, szomjan, étlen. (Juhász Gyula)
  • 2. (átvitt értelemben) Durva, rideg. Érdes hang: rekedt, reszelős h.; érdes modor(ú): barátságtalan, kellemetlen, rideg m. □ Kérdeztem, milyen foglalkozást írjak neve mellé? – Munkás – válaszolta … érdes, elzárkózó hangon. (Kuncz Aladár) Jöjjön be – parancsolta … még mindig érdesen. (Kosztolányi Dezső)
  • érdesség.