Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉRDEMTELEN [ë-e-e v. e-e-e] melléknév és főnév
  • I. melléknév -ül, -ebb [e]
  • 1. Olyan <személy, ill. személyek csoportja>, akinek v. amelynek vmiben, vmely munkaterületen nincsen érdeme. Érdemtelen diák, pártfogolt. □ Az istenek megunják érdemtelen, buta csoportokat boldogságra úgyszólván szüntelen kényszeríteni. (Széchenyi István) Engem az érdemtelen … polgárt késztete, hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél felé! (Kossuth Lajos)
  • 2. Vmire érdemtelen: olyan <személy>, aki nem méltó vmire, nem érdemel meg vmit. Érdemtelen a dicséretre, jutalomra, kitüntetésre. Érdemtelenül kapott dicséretet.
  • 3. Olyan <dolog>, amit nem érdemelt meg vki. Érdemtelen dicséret, jutalom, kitüntetés.
  • II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Érdemtelen (1) személy. Érdemtelenek ne számítsanak kitüntetésre. □ Pénzen árulsz s adsz el hivatalt Érdemtelennek. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) A kassai apácák nem osztogatták érdemteleneknek az oklevelet. (Krúdy Gyula)
  • érdemtelenség.