Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÉRDEMETLEN [ë-e-e v. e-e-e] melléknév, határozószó és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e] (irodalmi nyelvben)
1. Olyan <személy>, akinek nincsenek érdemei; érdemtelen (1). □ Nem volt ám az érdemetlenebb ember, mint a Gongolyné (Mikszáth Kálmán)
2. Vmire érdemetlen: olyan <személy>, aki nem méltó vmire, nem érdemel (meg) vmit; érdemtelen (2). □ Gyáva élhetetlen! | Kezem által halni vagy te érdemetlen. (Petőfi Sándor) Érdemetlenné tette magát arra, hogy velem egy fedél alatt lakjék. (Jókai Mór)
3. Olyan <dolog>, amit nem érdemelt meg vki; érdemtelen (3). □ Lendvay tapsokat nyert, s általában nem érdemetlenül. (Vörösmarty Mihály) [Bátyám] érdemetlen keserűséget okozhatna. (Vas Gereben)
II. határozószó (irodalmi nyelvben, régies) Anélkül, hogy a szóban forgó személy megérdemelte volna azt, ami jutott neki; meg nem érdemelten. □ Mily váratlanúl Jelensz meg érdemetlen szenvedő! (Vörösmarty Mihály) Tekints reánk, tekints szabadság, Mi vérrel áldozunk neked. | Vagy kell-e még több, hogy áldásod Ne érdemetlen szálljon ránk? (Petőfi Sándor) || a. Vmire érdemetlen: vmire érdemetlenül. □ Szeretném tudni, hogy bukott fajom? | Nemes küzdésben, nagyszerűen-é, Nyomorun-é, könnyre érdemetlen. (Madách Imre)