Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyas <Vmely tárgyat, földet> mozgás közben eltalál; úgy jut el hozzá, hogy beleütődik v. érinti. Feneket, földet, partot ér; orrával éri a földet: orra bukik. □ Miklós mihelyest partot ért a lába, Csolnakát berúgta a széles Dunába. (Arany János) || a. tárgyas Ahol éri: ahol csak hozzájut, hozzáfér. Ütötték, ahol érték. □ Öreg Bence Keze gyorsabb még, mint szava, gondolatja: [fiát] Somnyelü ostorral, ahol éri, csapja. (Arany János) Szüntelenül üti ám, pofon vágja, a fejét, fülét veri, ott ahol éri, a saját gyerekét. (Nagy Lajos) || b. tárgyas <Eldobott tárgy, lövedék, ütésre használt eszköz v. dobás, lövés, ütés> eltalál, megüt, megsebez vkit, vmit. Dobás érte a fejét. Lábát érte a golyó. Arcát érte a korbács hegye. Hátát érte a kapanyél. Fején érte a lövés. Vállát érte az ütés. □ Midőn egy dárda vállacsontját érte, Iszonyatosképen megharagutt érte. (Arany János) || c. tárgyas <Tárgy v. testrész ütés, esés, mozgás közben> érint, horzsol, súrol vkit, vmit. A füle hegyét érte a kő. Csak az orra hegyét érte az öklöm. Csak a bot szele érte, mégis jajgat. Szóláshasonlat(ok): úgy kidobja, hogy a → lába sem éri a földet. □ Szétfutottak, hogy a lábuk sem érte a földet. (Mikszáth Kálmán) Kóbor kutyaként jár a szél, | nagy lógó nyelve vizet ér. (József Attila) || d. Ér vmit: <nap, fény, levegő> hozzáfér vmihez, átjár vmit. Ezeket a lemezeket fény érte. Csak azok a gyümölcsfák teremnek jól, amelyeket ér a fény és a levegő. Egész délután érte a nap a sátorunkat. Jó fekvésű szőlő, reggeltől estig nap éri. Itt nem ér minket a szél.
2. tárgyatlan és tárgyas Vhova v. vmit ér: <útközben haladva, mozgás közben> vmeddig v. vhová, rendsz. a kívánt helyre jut, (el)érkezik. Célba, célhoz ér; vminek, vkinek a közelébe ér; közelébe se ér (átvitt értelemben is): össze se lehet vele hasonlítani; nyomába se ér: a) messze elmarad tőle v. mögötte; b) (átvitt értelemben) értékben nagyon alatta marad. A kocsi a térre ért. A vödör a kút fenekére ér. Mikor érünk oda? Sokáig nem értek falut. Végre kutat értek. A repülőgép szerencsésen földet ért. Alig érték végét a hosszú alagútnak. □ Már Zagyva vizét érték, amint ez omolva | A kis partu Tiszába szakad. (Vörösmarty Mihály) Február huszadikán indulunk s ha szerencsénk lesz, március elején spanyol partot érünk. (Kuncz Aladár) || a. Vkit, vmit vhol ér v. ott ér vhol: haladás, menet közben, továbbindulása előtt vhol találja, utoléri. Vkinek a → kezén ér vmit. Még a forrásnál értük őket. Ott értük a hajót a kikötőben. Siettem, hogy még itt érjelek. || b. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vhova, vmihez ér: <beszéd közben, esemény elmondásában, szöveg felolvasásában> vmely soron következő részig, pontig jut. Amikor ehhez a ponthoz ért, felemelte a hangját. Az elbeszélésnek még a feléig sem ért, már abba kellett hagynia. || c. tárgyas (átvitt értelemben) Célt ér v. célját éri: a) <személy> kívánsága, terve megvalósul; vágya teljesül. Ezzel a módszerrel hamarabb érek célt. b) <dolog, cselekvés> meghozza azt az eredményt, amelyet várnak tőle. Végre célt értek fáradozásai. □ Célját érte mégis: az az egy öröme Meglett fájdalmában, hogy még jókor jöve. (Arany János) || d. Vkit vmin ér: rajtakapja vmin. Hazugságon, lopáson, tetten ér; → tetten ér vkit vkivel. □ Röstelkedve húzta össze a nyakát, mint az olyan ember, akit valamelyes gyarlóságon érnek. (Mikszáth Kálmán) Apa a múltkor tetten ért és elkobozta könyvemet. (Herczeg Ferenc)
3. tárgyatlan Vmeddig ér: <nagysága, kül. magassága> vmeddig terjed, nyúlik. → Kötésig ér; messze ér a → keze. Bokáig ér a sár. Derékig ér a hó. A víz nyakig ér. Füléig ér a bajusza. Térden alul ér a szoknyája. Ez a kötél tovább ér, mint az. A vállamig se érsz. □ Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába. (Petőfi Sándor) Szomjas voltam mint a kopár sziklák Ararat hegyén, ahová már nem ért az özönvíz. (Karinthy Frigyes) || a. tárgyatlan Vmeddig ér (vmivel, kül. karjával, kezével): <ember>elég nagy v. vmely testrésze, esetleg az abban tartott eszköz elég hosszú ahhoz, hogy vmely távolabbi helyet, tárgyat megérintsen. Botjával a mennyezetig ért. Kis kezével nem ért a láda aljáig. || b. tárgyatlan Vkihez, vmihez ér: egy v. több pontja szorosan vki, vmi mellett van; érint vkit, vmit; érintkezik vele. Vö.: hozzáér. Az asztal a falhoz ér. Most is hozzám ér a másik szék háta. □ Minek nevezzelek, Ha ajkaimhoz ér Ajkadnak lángoló rubintköve ? (Petőfi Sándor) Szürke gyom | ért számhoz, nyers, különösédes. (József Attila) || c. tárgyatlan Vkihez, vmihez ér: <mozgás, mozdulat következtében egy v. több pontja> vki, vmi mellé kerül; hozzányúlva megérinti. Vö.: hozzáér. A tűzhöz ér; a vezetékhez ér. Alig értem hozzá. Az olajos kannával hozzám ért. || d. tárgyatlan Vmibe ér: <egyik része v. széle, vége> benne van vmely folyadékban v. edényben; beleér vmibe. A sárba ér a kabátja. Evezéskor az evezőnek a vízbe kell érnie. Vigyázz, a tányérba ér a ruhád ujja! || e. Vmit ér: <egy v. több szélső pontja> vmi mellett van, vmeddig terjed, vmihez hozzáér; határos, szomszédos vmivel. A falat éri az asztal. A hegyóriások szinte az eget érik. □ A távoli Himalaya örök havas homloka az eget látszik érni. (Jókai Mór) Lábaim a földet érik, Bár fejem az éterbe ring. (Komjáthy Jenő) || f. Egymást éri v. egyik a másikat éri: <több dolog> a) sűrűn van egymás mellett. Szinte egymást érik a tanyák. b) (átvitt értelemben) gyorsan, sűrűn követi egymást. Egymást érték a közbeszólások. Egyik baj a másikat éri. □ Egymást érte ottan a sok úri sátor. (Arany János) Az ügyvédeknél egymást érték a vendégségek. (Babits Mihály)
4. tárgyas (átvitt értelemben) <Természeti jelenség, folyamat, időpont> észrevétlenül v. hirtelen bekövetkezik, és így talál, meglep, utolér vkit, vmit. Ott ért bennünket az éjszaka, sőt a hajnal is. Az erdőben érte őket az eső. Kint érte a tél a kukoricaszárat. A nyílt tengeren érte a hajót a vihar. □ Egy jámbor remetét gondjai közt csendesen ére halál. (Vörösmarty Mihály) Ha ott ért az uszonna órája, cselédleány lépett be, és nagy ezüsttálcán hozta a kávét és csokoládét. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Vmi ér vkit: vmi jó v. rossz váratlanul megesik, (meg)történik vele, osztályrészül jut neki. Baleset, csapás, kellemetlenség, szerencsétlenség éri; bánat, öröm éri; gáncs, kitüntetés, megtiszteltetés, szerencse éri; → arculcsapásként ér vkit vmi; váratlanul érte a hír; ugyanilyen sors érte őt is; nem tudom, mi érte. □ Iszom, ha szívem örvend, Iszom, ha bánat éri. (Csokonai Vitéz Mihály) Megírtam haza is: micsoda szerencse ért. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyas (átvitt értelemben) <Betegség> hirtelen meglep vkit, és súlyos bajt, esetleg halált okoz. (választékos) Agyvérzés, szélütés, szívbénulás éri; → szél éri. □ A haladó asszony végigesik az úton Ez meg van halva tökéletesen, mert szél érte. (Tömörkény István) || c. tárgyas (átvitt értelemben, népies) Szó ér vkit, vmit: megrovással, szemrehányással illetik, megszólják. □ A fiú hallgatott, hogy több szó ne érje. (Vas Gereben)
5. tárgyas (átvitt értelemben) <Időt, kort, élményt> mint kortárs megér. □ Gyönyörű világot fogunk érni (Tolnai Lajos) Jaj, az ember mennyi rosszat ér Rossz élete alatt! (Tóth Árpád) || a. tárgyas (rendsz. kérdő v. tagadó mondatban) (átvitt értelemben, ritka) Vmit ér: <személy, ritk. tárgy vmely időpontig v. bekövetkezendő eseményig> életben marad, megmarad; megér (1) vmit. Nem éri a holnapot; nem ér több → kakukkszót. Vajon érjük-e azt az időt? □ Nehéz ütés alatt betegen fekszik ágyasházában, talán reggelt sem ér. (Eötvös Károly) || b. tárgyas (átvitt értelemben) Véget ér: vége van; bevégződik, befejeződik vhol v. vmikor. □ Ezzel az én szerepem véget ért. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyas (átvitt értelemben) Vmilyen véget ér; a) <esemény> vhogyan végződik; b) <személy> vhogyan végzi életét. Szomorú véget ért.
6. tárgyas (átvitt értelemben) (rendsz. névmási v. mértéket jelentő tárggyal, kérdő v. tagadó alakban) Ér vmivel vmit: vmire megy vele, vmi hasznát veszi vminek. Mit érsz ezzel? Nem sokat érek vele. Ha megnyerte volna, akkor se ért volna vele semmit. □ De meg arra gondol: mit ért voln az ésszel? | Hisz csak nem mert volna odanyulni [a lóhoz] kézzel. (Arany János)
7. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies) Vmire ideje van, ráér. □ Fiam, csekély dolgokra most nem érek, | a nép üdve hív. (Madách Imre)
II. Értéke, érvénye van. (rendsz. 3. személyben)
1. tárgyas Vmit, vmennyit ér: vmely pénzösszeggel v. (bizonyos mennyiségű) más áruval, csereeszközzel egyenlő értékű; olyan v. annyi értéke van. Tíz forintot ér; egy mázsa búza egy pár csizmát ért; egy → batkát sem ér; → fabatkát sem ér, nem ér egy fabatkát sem; nem ér egy → fakovát; nem ér egy → vasat sem; ami egy → tűt ér. Mit v. mennyit ér(het) ez a kép? Nem ér annyit, amennyit kérnek érte. Testvérek közt is többet ér. □ Ország zászlósai, vajdák, fővezérek. | Csak mentekötőik egy országot érnek! (Jókai Mór) Nem ér az egész ötezer forint egy pakli gyufát! (Mikszáth Kálmán) || a. Vmit, vmennyit ér (vkinek): <tárgy, cselekvés, folyamat, elvont dolog> becsben, értékben vetekszik vmivel, vmely értéke van, vmilyen mértékben értékes, jó, hasznos, ösztönző ereje van (vkinek a számára). Keveset, semmit, sokat ér; többet ér, ha ; annyit (se) ér, mint ; mit ér, ha Mit ér az ilyen beszéd? Az ilyen munka nem sokat ér. Sokat ért ez a fürdés. A szavak tettek nélkül nem sokat érnek. Ért valamit az orvosság? Mit ér a pénz, a vagyon, ha nincs egészség? Ez a zár már nem ér semmit. A szegénynek föld nélkül nem ér semmit a szabadság. (szójárás) Márciusi por aranyat ér; májusi eső(nek minden cseppje) aranyat ér. Szóláshasonlat(ok): annyit ér, mint döglött → lovon a patkó. □ Mit érsz öröm? ha nincs Lili. (Csokonai Vitéz Mihály) Virág mit ér, mit ér a bérc nekem? | Hazát kiván, hazáért ver szivem. (Eötvös József) Két holt töröknél testvérek között is többet ér két oldalszalonna. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas Vki ér vmit: vkinek vmely emberi, erkölcsi, társadalmi becse, haszna, érdeme van. Tudom, mit érek. Te sem sokat érsz, ha munkáról van szó. Annyit érsz, amennyit a közösségnek használsz. (szójárás) Kisujja, kis körme v. körme feketéje többet ér, mint te. □ Mit ér az az ember, ki egész nap ásit? (Arany János) Mit ér az ember, ha magyar? (Ady Endre)
2. tárgyatlan (régies) Vmivel felér (II). □ Negyvenezer Testvér szerelme, összefogva, nem Ér az enyimmel. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
3. tárgyatlan (rendsz. tagadó alakban) (bizalmas) A szabályok rendjének v. a valóságnak megfelelő; érvényes, szabályos, jogos. Nem ér a szavam; nem ér, amit mondtam. Ez nem ér. (játék) Nem ér a nevem: hiába találtok v. fogtok meg, most nem érvényes a megtalálás v. megfogás.