Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÉG [2] főnév eget [e-e], ege [e-e] (többes számban csak a 2. jelentésben)
1. A föld felett, a magasban, boltozatnak látszó térség. Borús, csillagos, derült, felhős, kék ég; az ég alja ←; az ég karimája ←; az ég beborul; (átvitt értelemben) beborul az ég fölötte: rosszra fordul a sorsa; → beesteledik az ég; → behunyja szemét az ég; → derül az ég; dörög az ég; az ég kiderül; az ég kisírta ← magát; → leszakad vkire az ég; → meghasad az ég; → megzendül az ég; → nekikeseredik az ég; → nyiladozik az ég; → szakadjon rád az ég!; → zeng az ég; → zörög az ég; a kerek ég alatt: az egész világon; szabad ég v. → Isten szabad ege alatt; megerednek v. megnyílnak az ég csatornái ←; (választékos) égbe nyúló, égig érő: nagyon magas; az eget → súrolja; az égig → emel; égig magasztal: rendkívül dicsér, m.; égnek → áll; a → napot is letagadja az égről. Szóláshasonlat(ok): (bizalmas) mintha az égből pottyant v. cseppent volna (le): váratlanul érkezett; annyi, mint → csillag az égen. □ Enyészvén a nap, az égnek Tetején súgári nem égnek. (Csokonai Vitéz Mihály) Piros az ég alja: aligha szél nem lesz. (Petőfi Sándor) Reggel már Szicília ege alatt fog füstölni a hajónk. (Gárdonyi Géza) Be szép az ég biborló baldachinja (Tóth Árpád) Ott fönn a derűs ég, | valami tiszta, fényes nagyszerűség. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Éggömb. A csillagos ég térképe.
2. (népies) Mennyország. A → hetedik ég; egek ura: <megdöbbenést kifejező felkiátásként is> Isten(em); → felszáll az égbe; égbe → száll; ha van → Isten az égben; szava, sírása, panasza az egeket → verdesi. □ Azt gondolhatnák fönn az égben, Hogy elenyészett a világ. (Petőfi Sándor) Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem. (Arany János) A vezérünk Úgy trónolt ott, a tüzes trónon, | Mint az egekben az Isten. (Ady Endre) || a. (ritk. többes számban is) <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> Isten. (bizalmas) A jó ég tudja: sejtelmem sincs róla; adja az ég; az ég elszólít ← vkit; lelkét az égnek → ajánlja; hála az égnek; az ég áldja ←; ég veled: <ma már rendsz. csak tréfásan haszn. köszönési forma búcsúzáskor>; ég veled és a → gyöngyharmat; az égre v. az egekre kérlek: kérlek mindenre, ami szent; azt adja az ég!: szeretném én azt látni! az eget → ostromolja. □ Legyen az ég irgalmas, kegyelmes az ő lelkének. (Vas Gereben) || b. <Állandósult szókapcsolatokban indulat, csodálkozás kifejezésére:> Isten. → Boldog ég!; jóságos ég!; szent ég v. egek!; az ég szerelmére ← v. szerelméért! Az ég áldja meg! (→ megáld).
3. (rendsz. személyragos v. határozóragos alakban) (átvitt értelemben, költői) A legfőbb boldogság. Az égben érzi magát. □ Ahol te vagy, ott az én egem. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben) Ég és föld: a) áthidalhatatlan ellentét. Ég és föld választja el (→ elválaszt) őket; ég és föld a különbség v. ég és föld különbség van köztük: óriási a különbség (k); ég és föld különbség van a két felfogás között; b) rendkívül különböző <két személy, dolog>. Ég és föld ez a két gyerek: az egyik jeles tanuló, a másik megbukott. Szóláshasonlat(ok): annyira különböznek egymástól, mint ég és föld: a lehető legkülönbözőbbek; ég és föld között lebeg, mint Mohamed → koporsója. || a. (átvitt értelemben) <Egyes szókapcsolatokban:> Ég v. ég (é)s föld: minden (ami nagy, ami fontos, ami szent). Ég (és) föld → megindul; ha ég-föld összeszakad is: minden akadály ellenére, minden körülmények között; égre-földre esküdözik, fogadkozik, ígér; eget-földet ígér, megmozgat; se égen, se földön: sehol (a világon). □ Kéri az égre S földre, hogy nyomorult sorsán ha lehetne segítsen. (Fazekas Mihály) Ha összeszakad Ég és Föld, | Mégis más lesz Magyarország. (Ady Endre)
Szólás(ok): (tájszó) Hol voltál, mikor az ég zengett?: nem voltál itt, amikor a bajban szükség lett volna rád; derült égből villámcsapás: teljesen váratlanul bekövetkező csapás, kellemetlen, súlyos fordulat; égnek áll v. mered a haja v. minden hajaszála égnek áll: azt sem tudja, hova legyen rémületében, elképedésében; (tréfás) nézheti a(z) (csillagos) eget: elesik az ennivalótól, felkopik az álla; az eget is bőgőnek (v. nagybőgőnek) nézi: a) úgy leitta magát, hogy nem tud magáról; b) olyan fájdalma van, rendsz. ütéstől, hogy szinte öntudatlan; ld. még: cigánygyerek, csillag, láb.