ÉG [1] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]
- 1. Tüzet fogott és bizonyos mértékben, fokig lángol. Ég a fa, a ház; füstölve ég. Jól ég ez a szén. Szóláshasonlat(ok): (tréfás) örül, mint akinek a → háza ég. □ Kilenc kilométerre innen égnek | a kazlak és a házak. (Radnóti Miklós) || a. Vmeddig, vmivé ég: ilyen folyamat által bizonyos mértékben, vmely fokig megsemmisül, ill. vmivé válik. → Porig ég; hamuvá, szénné ég; → csonkig ég. Tövig égett a gyertya. □ Már a gyertya szinte a körömig égett. (Tolnai Lajos) || b. <Tűz> lángolva melegít és világít. Őrtüzek égnek. □ Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon: | Toldi Miklós képe ugy lobog fel nékem. (Arany János) A falu innenső végén őrtűz égett. (Móricz Zsigmond) || c. (alany nélkül, csak egyes szám 3. személyben) (ritka) Tűz ütött ki. Nagy füst látszik ott, vajon hol ég?
- 2. <Tűzhely> a belerakott és meggyújtott tüzelőanyagot felhasználva melegít. Jól ég a kályha, a kandalló. Nem akar égni ez a vaskályha.
- 3. <Világítóeszköz> világít. Ég a lámpa, a villany. □ És néha, hogyha éjjel olvasok, | kissé homályosabban ég a villany. (Kosztolányi Dezső) A diák
hozzáfogott szundítani. Csak azon csudálkozott, hogy a lámpát égve hagyták. (Móricz Zsigmond)
- 4. <Cigaretta, pipa, szivar, ill. a benne levő dohány> meggyújtva izzik, parázslik, és így füstté és hamuvá válik. Ég a cigaretta, a pipa. □ A pipám javában égett. (Petőfi Sándor)
- 5. (ritka, költői) <Nagy hőségben> fonnyad, perzselődik. □ Ég a napmelegtől a kopár szík sarja. (Arany János) Az élet alszik, mindent tűz aszal, |
ég a hevülő föld. (Kosztolányi Dezső)
- 6. Vminek a fényében v. vmilyen fényben ég: visszaver vmely rendsz. vörös fényt. A lenyugvó nap fényében ég a látóhatár. Vörös fényben égtek a házak ablakai.
- 7. Ég vmitől: <arc v. más testrész> belső hőtől v. vmely érzéstől pirul. Ég a füle; ég az arca a láztól, a szégyentől. □ A tiszta és szemérmes fiúcska arca égett a sötétben, amint bűnére gondolt. (Babits Mihály) Nyitott ablak mellett írok, s ma hideg őszi nap van, de az arcom lázban ég. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Szem, tekintet láztól v. heves érzéstől> erősen fénylik. □ Ez a kislány gyöngyöt fűz, Ég a szeme, mint a tűz. (népköltés) Szemed égjen, mint az üstökös láng. (Vörösmarty Mihály)
- 8. Sajgó, maró v. csípő fájdalom jelentkezik benne. Ég a gyomra; ég a sebe; ég a → pokol. Ég a bőre a lesüléstől. Ég a szája a paprikától. || a. (átvitt értelemben, ritka) Kellemetlen, nyugtalanító, kínos érzést okoz. □ Ez a sok pénz
ég a zsebemben. (Vas Gereben)
- 9. (átvitt értelemben) Ég vmitől, vmiben: vmely heves érzés emészti, az hatalmasodik el rajta. Ég a szerelemtől, a türelmetlenségtől, a vágytól. □ Égnek a vágytól, hogy térdet hajthassanak a hercegnő bájai előtt. (Herczeg Ferenc) Az öreg leány különös tűzben égett. (Babits Mihály) A diák
elszavalta a Petőfi versét, hogy Talpra magyar! híj a haza!
Akkor már mind égtek a lelkesedéstől. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ég és fázik: heves, ellentétes érzések hullámzanak benne. □ Égett és fázott, midőn e kérelmet teljesítenie kellett. (Jókai Mór) Egy félig csókolt csóknak a tüze Lángol elébünk
Összeborulunk. | Égünk és fázunk. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Érzés, indulat vkiben, vkinek a lelkében, szívében> rendkívül erősen, nagymértékben jelentkezik. Ég benne a harag; ég a lelkében a szenvedély; ég a szerelem a szívében. □ Csak én szerelmemnek mint pokol tüzének | nincs vége, mert égten ég. (Balassi Bálint) Szerelmed tisztán ég, S véghetetlen mint az ég. (Vörösmarty Mihály) Szerelem tüze ég fiatal szivében. (Petőfi Sándor)
- 10. (átvitt értelemben, költői) Ég vkiért: nagyon szeret vkit, lelkesedik érte. □ Sors űzi fiait, remeg élteikért, Ah! lányai égnek az idegenért. (Vörösmarty Mihály) || a. (igenévvel v. mellékmondattal) (átvitt értelemben, választékos) Erősen vágyik vmire. Ég, hogy megtudja az igazat. □ Gyermekeim
már égnek látni azt a jó "Petőfi bácsit". (Arany János) Égett megtudni, hogy az az asszony hogy táncol. (Tolnai Lajos)
- 11. (argóban) Szégyenteljes vereségre van kilátása (pl. sportmérkőzésen); szégyenben marad; csúfosan veszít. Ég a csapatotok. Nézd, hogy ég, pedig mennyire járt a szája! Ha leülünk alsózni, égni fogsz. Szóláshasonlat(ok): ég, mint a → rongy.
- 12. (tájszó) Ég rajta a ruha: nagyon sok ruhát nyű, szaggat.
- Szólás(ok): ld. föld, ház, kéz, köröm, talaj.
- Igekötős igék: átég; bennég; elég; felég; hozzáég; keresztülég; kiég; leég; megég; odaég; ottég; összeég; ráég; végigég.