ÉBREDÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Az ébred (14) igével kifejezett folyamat, történés; az a tény, hogy vki, vmi (föl)ébred.
Hajnali, korai, késői ébredés; kellemes ébredés; kellemetlen ébredés: (
átvitt értelemben is)
a kellemetlen valóságra eszmélés, kijózanodás; mély álomból (való) ébredés; lelki, szellemi ébredés: <gyermek fejlődésében> az érzelmek, az értelem kibontakozása; (
választékos)
a tavasz ébredése: (
átvitt értelemben is)
<ifjúkorban> szerelmi vágyak jelentkezése; a természet (tavaszi) ébredése (téli álmából): tavasz. □ Az én gyermeki koromban így folyt az élet, már a gyermek lelki ébredésében is. (Móricz Zsigmond)