Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉPÍTÉS
ÉPÍTÉSI
ÉPÍTÉSÜGY
ÉPÍTÉSVEZETŐ
ÉPÍTÉSZ
ÉPÍTÉSZET
ÉPÍTÉSZMÉRNÖK
ÉPÍTKEZÉS
ÉPÍTKEZIK
ÉPÍTMÉNY
ÉPÍTŐ
ÉPÍTŐANYAG
ÉPÍTŐIPAR
ÉPÍTŐKOCKA
ÉPÍTŐMESTER
ÉPÍTŐMUNKA
ÉPÍTŐMUNKÁS
ÉPÍTŐMŰVÉSZET
ÉPÍTŐSZEKRÉNY
ÉPKÉZLÁB

ÉRCES [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. (ritka, régies) Fémet, fémek vegyületeit, sóit tartalmazó <anyag>. Érces ásvány. □ Az érces víznek nincsenek férgei, halai. (Jókai Mór) || a. (ritka, régies) Olyan <tárgy>, amely ércből (2–3), fémből van, készült. □ Már emelé szörnyű hatalommal az érces Dárda nyelét. (Vörösmarty Mihály) || b. Érchez hasonló, ércre emlékeztető <tulajdonsága vminek>; fémes. Érces csengés, fény. □ Sűrű fekete haja valami érces fénnyel bír. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben) Tisztán csengő, erőteljes zengésű, telt, erős <emberi hang>. Érces baritonja van; érces hangja betölti a termet; érces hangon megszólalt. □ Üvölt egy minden más hangot elnyomó, érces hang, mintha óriás rézüstből bődülne. (Gárdonyi Géza)
  • ércesség.