ÉPPOLYAN [p-o] névmás és határozószó, mutató, (élőbeszédben kissé
választékos) éppoly
- I. névmás (melléknévi) (éppoly alakban csak jelzőként) A már szóban forgó távolabb levő v. a mellékmondatban közelebbről megjelölt személlyel, dologgal egészen, pontosan egyező v. hozzá nagyon hasonló; ugyanolyan. [Nézd azt a szövetet. Olyanból csináltattam ruhát.] Én is éppolyanból rendelek egyet.
- II. határozószó (melléknév, határozószó v. határozatlan számnév előtt) <Az ismert v. a szóban forgó v. a mellékmondatban közelebbről megjelölt személy, tárgy, dolog tulajdonságához, vmely cselekvés, történés módjához viszonyítva:> akkora mértékben, fokban; ugyanakkora mértékben, fokban. Éppolyan érdekes; éppolyan kevés; éppolyan nagyon, sokáig. Az én fiam is éppolyan jó tanuló, mint a tied. Az előadás éppolyan jól sikerült, mint tavaly. Ez az ember éppolyan okos, mint amilyen szíves.