ÉPÍTMÉNY főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (gyak. hivatalos is) Építéssel (1) készült alkotás, építés eredménye (pl. állványzat, gát, ház, híd, töltés, tribün, vasúti pálya). Időálló, ingatag építmény. Vmi építmény áll az út mellett. □ Vizsegrád, Vizsegrád! hol hajdani fényed? | Magas fellegvárad? parti építményed? (Arany János) A telep lakói kötelesek két hét leforgása alatt kiköltözni az építményekből. (Gelléri Andor Endre)
- 2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Munkával létrehozott nagyobb egész; alkotás, mű. □ Fáradj s ne irtózz, hogy csekély leszen Müved hazánk nagy építményiben. (Vörösmarty Mihály) Most, mielőtt az egész Toldi-mondát bírnám, nem tudom, mi fog az eddigi építményből megmaradhatni s nem lesz-e egészen új tervre szükségem. (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): alapépítmény; alépítmény; cölöpépítmény; felépítmény.