A magyar nyelv értelmező szótára

Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉPÍTŐ melléknév és főnév

I. melléknév -en [e], (ritka) -bb Általában olyan <személy, közösség>, aki, amely épít.
1. Épületeket, építményeket (1) tervező, építést, építkezést végző, vezető, irányító; építéssel foglalkozó. A lakóházat építő munkások; a lakótelepet építő vállalkozó; a munkásházakat építő szövetkezet. || a. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <személy>, aki elgondolását, tervét, eljárását, életmódját vmire alapozza, építi (6). A barátja ígéretére építő férfi. □ [Feleségem] a magára építő polgár világszemléletét bírta. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vminek haladását, fejlődését, tökéletesedését segítő, alkotó. Építő kritika, szándék, tevékenység; építő jellegű hozzászólás; építő szándékú bírálat.
II. főnév -t, -je [e] Olyan személy, aki épít (12), építést (1) végez, építéssel foglalkozik. Építőink munkamódszere sokat fejlődött. □ [Ali basa] az építőket, amint a kastély elkészült, eltevé láb alól. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. építőállvány; építőfa; építőgödör; építőhely; építőiparos; építőiroda; építőjáték; építőkő; építőpallér; építőszakma; építőszezon; építőszövetkezet; építőterv; építővállalat; építővállalkozó; 2. hajóépítő; kertépítő; útépítő.