ÉPPILYEN [p-i] névmás és határozószó, mutató (ritk. mellékmondattal kapcsolatban is), (élőbeszédben kissé
választékos) éppily
- 1. névmás (melléknévi) (éppily alakban csak jelzőként) A közeli szemléletből ismert v. szóban forgó vmely dologgal, személlyel egészen, pontosan egyező v. hozzá nagyon hasonló; egészen v. pontosan ilyen; ugyanilyen. [Csinos kalap.] Én is éppilyen kalapot vettem (amilyen rajtad van). [Vitatkoztunk a termelés gazdaságosságáról.] Éppilyen kérdésekről volt szó nálunk is.
- II. határozószó (melléknév, határozószó v. határozatlan számnév előtt) <A közeli szemléletből ismert v. éppen az imént említett személy, tárgy, dolog tulajdonságához, cselekvés, történés módjához, ill. mennyiséghez, fokhoz viszonyítva:> akkora mértékben, fokban; ugyanekkora mértékben, fokban. [Szép gyermeked van.] Az enyém is éppilyen szép. [Jól hegedül a fiad.] Az enyém éppilyen jól játszik. Éppilyen keveset törődött az apjával is.