Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉNEK
ÉNEKBESZÉD
ÉNEKBETÉT
ÉNEKEGYÜTTES
ÉNEKEL
ÉNEKES
ÉNEKESKÖNYV
ÉNEKESNŐ
ÉNEKHANG
ÉNEKKAR
ÉNEKLÉS
ÉNEKLŐ
ÉNEKMONDÓ
ÉNEKÓRA
ÉNEKPRÓBA
ÉNEKSZÓ
ÉP [1]
ÉP [2]
ÉPESZŰ
ÉPÍT

ÉPPENSÉGGEL [e-e] határozószó, (régies) épenséggel <Általában az éppen szó vmelyik jelentésében használatos, rendsz. nyomatékos alakként.> I. <Nyomósító szóként.>
  • 1. <Alany, állítmány, tárgy, határozó előtt, az azonosság kiemelésére:> senki, semmi más, mint …; sehol máshol, mint …; éppen (II. 1). Éppenséggel ezt akarom. Éppenséggel oda akarok menni. □ Éppenséggel ez az egy az én tanítványom. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. <Hasonlításban az egyezés nagy fokának kiemelésére:> egészen, teljesen. □ Előáll két derék levente, Egy édesanyának szülötte, nevelte, Egyformák tetőtül talpig épenséggel. (Arany János) || a. <Hasonlításban:> a szóban forgóval teljesen egyező módon; egészen úgy; éppen (úgy). □ Ő csorda számra tartja gyülevész | szolgáit, éppenséggel mintha minden | hajszála az őrzőt kivánna. (Katona József)
  • 3. <Fokozásban, nyomósításként:> éppen; egyenesen. □ Aki hangosan nevet, nem okos. Aki rikoltva nevet, az meg éppenséggel ostoba. (Gárdonyi Géza)
  • 4. <Tagadás nyomósítására, kiemelő hangsúllyal.> Éppenséggel nem: egyáltalában nem, semmiképpen nem; éppen nem. Ezt éppenséggel nem fogom mondani. □ Volt-e a méltóságos asszonykának sok almája …? A mienk férges volt az idén, … körte pedig éppenséggel nem termett! (Mikszáth Kálmán) Nagyobb törlések éppenséggel soha elő nem fordulnak [Jókai] kéziratában. (Mikszáth Kálmán) Ha volt olyan perc, hogy magunkra maradtunk, éppenséggel nem néztünk egymásra. (Gárdonyi Géza) Sajnos, a dolog már megtörtént. – Mi éppenséggel nem sajnáljuk. (Krúdy Gyula)
  • 5. <Fontoskodó, körülményeskedő, tempós beszédben:> éppen (II. 1–4). □ János fráter fontoskodva vonogatta a nyakát: – Nohát az nem éppenséggel lehetetlen. (Gárdonyi Géza) Köhög a lova? – Asszeretném tudni éppenséggel. (Móricz Zsigmond) II. <Megengedő mondatban, a cselekvéstől, állásfoglalástól való húzódozás, vonakodás kifejezésére:> nem mondhatom, hogy nem …; voltaképpen, tulajdonképpen, elvégre, ugyan, még csak; éppen (IV). Hát ezt éppenséggel megtehetem, ha kell. Ez éppenséggel még elfogadható lenne. Látni éppenséggel láttam, de nem nagyon figyeltem rá. || a. <Fenntartást, húzódozást, vonakodást tartalmazó ajánlatban:> hiszen, ha más mód, lehetőség nincs, akkor … Éppenséggel nálunk is meghálhatsz. III. <Érzelmileg színezett, ellentétes értelmű közlés bevezetésére, rendsz. az első és a harmadik szótagot hangsúlyozva:> Éppenséggel hogy: sőt ellenkezőleg; éppen hogy. [Talán sok?] – Éppenséggel hogy kevés. [Örülsz?] – Éppenséggel hogy bosszankodom. IV. (mellékhangsúlyos szóként, feltételes mondatban)
  • 1. Ha éppenséggel: ha már úgy van, hogy …; ha nincs másképp, mint hogy … Ha éppenséggel ez a szándékod, ám legyen. □ Ha … éppenséggel olyan kákabélűek az urak, iszen foghatok ám én halat is, ha szeretik. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (kissé bizalmas) Ha éppenséggel tudni akarod: ha már mindenáron t. a.