Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÉNEKLŐ [e] A címszó sorában levő kiejtésjelölés helyesen: [e v. ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, [e], ritk. -bb
1. Olyan, aki, ami énekel. Éneklő búcsúsok, társaság; éneklő madár: énekes m.; az éneklők rendjébe tartozó m. || a. (vallásügy) Éneklő kanonok: a kanonokok rangsorában az olvasó k. után következő k.
2. Énekhez hasonlóan elnyújtott v. kevéssé változó magasságú <emberi hang>. Éneklő hangon beszél. □ Vékony éneklő hangokból támadt süvítés rázta meg az ablakokat. (Mikszáth Kálmán) A boltívek alatt szunnyadó visszhang felelget a miséző pap éneklő kérdéseire. (Herczeg Ferenc) || a. A beszéd megszokott hanglejtésétől észrevehetően eltérő, hangmagasságában nem a szokott formák szerint változó, modoros v. idegenszerű, ill. feltűnően vontatott <beszéd, hanglejtés>. Éneklő a beszédje, hanghordozása. □ Éneklő hangsúlyozással mondta el az úrfi hőstettét. (Herczeg Ferenc)
II. főnév -t, -je [e] (régies) Az, aki, ami énekel; énekes. □ Lettem éneklőből énektanár. (Arany János) A kis kanári madárkák szelíd, kedves, játszi éneklők. (Jókai Mór) || a. (ritka, régies) Az a személy, aki vmely eseményről dalt, költeményt szerez, énekel, aki vmit megénekel. □ Nem lehet eléggé dicsérni a kiadónak helyes választását, mely szerént az Augsburgi ütközet jeles éneklőjének munkáját közrebocsátotta. (Vörösmarty Mihály) || b. (állattan) Éneklők: általában kisebb testű, igen különböző csőrű madarak rendje (Passeriformes); az alsó gégefőn lévő 46 pár hangszalag jellemzi őket. A veréb is az éneklők közé tartozik.