ÉNEKLÉS [e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Az énekel igével kifejezett cselekvés, tevékenység, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki énekel, ill. az a cselekvés, hogy vmit énekelnek.
Közös éneklés; népdalok éneklése. Éneklés közben mély lélegzetet vesz. || a. Ennek eredménye; ének, énekszó.
Jókedvű éneklés hallatszik át a szomszédból. □ Királyi múlatság erdőkben sétálni,
Fülemile éneklésén
Örömet nevelni. (Faludi Ferenc)