ÉNEK [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Az ember hangképző szerveivel létrehozott, rendsz. szöveghez kapcsolódó zenei hangok sora, egymásutánja.
Angyali, szép ének; felcsendül, felhangzik az ének. □ Hányszor zengett ajkain | Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! (Kölcsey Ferenc) Szilaj és új az utca éneke. (Ady Endre) || a. Az éneklés mint művészet.
Egyszólamú, többszólamú ének; közös ének. Az ének a legősibb művészetek egyike. Éneket tanul az akadémián.
- 2. A dalnál rendsz. nagyobb terjedelmű s komolyabb tartalmat, érzelmeket kifejező, gyak. hangszer(ek)en v. zenekarral kísért zenemű. Egyházi ének; → gregorián ének; hálaadó ének. Szóláshasonlat(ok): hosszú, mint a szentiváni ének: nagyon h.
- 3. Dal. Mozgalmi, szerelmi ének; vmely ének nótájára írt vers. Tanuljunk új éneket! □ Egy Marót nevű növendékpap
magyar éneket fújt. (Herczeg Ferenc) || a. (régies) Vallásos tartalmú dal. □ Temetésre szól az ének, Temetőbe kit kisérnek? (Petőfi Sándor)
- 4. (irodalomtudomány) Énekelhető, régebben valóban énekelt költői (lírai v. epikai) mű. → Feddő ének; históriás, lakodalmi, sirató ének; éneket → mond. □ Száll a madár ágrul ágra, Száll az ének szájrul szájra. (Arany János)
- 5. (irodalomtudomány) Nagyobb terjedelmű elbeszélő költeménynek többé-kevésbé lezárt egységet alkotó fejezete, része. Arany Toldija tizenkét énekből áll. □ [Az Isteni Színjáték] énekeinek egymásutánja, legalább főbb szakaiban,
fejlődést mutat. (Péterfy Jenő)
- 6. (átvitt értelemben, költői) Költői mű, költemény, esetleg prófétai szó, szózat. □ [Juhász Gyulához.] Bátyám, ki bortól mámoros éneket | Zengsz húrodon, Te, nézd a magyar hazát. (József Attila) A költő bokáig csúszós vérben áll már | s minden énekében utolsót énekel. (Radnóti Miklós)
- 7. Azoknak a kellemes hangoknak a sora, amelyeket az éneklő madár hangképző szerveivel létrehoz. A fülemüle, a pacsirta éneke. □ A
fülemile Ép a közös galyra üle, Azt szemelvén ki oltárnak Honnan Istent jókor reggel Magasztalja szép énekkel. (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): 1. énekbemutató; énekiskola; énekkíséret; éneklecke; énekmester; énekművész; énekszám; énekszerzés; énekszerző; énekszólam; énekszólista; énekszóló; énektanár; énektanító; énektanulás; énektechnika; énekterem; énekverseny; énekvezető; 2. hálaének; karének; nászének; népének; regösének; varázsének; virágének.