ÉMELYEG [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige ..lygek [ë], -tem, ..lygett [e, ë], -jen [ë]
- 1. <A gyomor> az undor érzése miatt nyugtalankodik; hányásra késztet. Émelyeg a gyomra (vmitől). || a. (ritka) Émelyeg vki: é. vkinek a gyomra. □ Reggel óta folyton émelygett és szédült. (Babits Mihály) Rosszul érezte magát. Émelygett. (Hunyady Sándor)
- 2. (átvitt értelemben, ritka) Émelyítően, ellenszenves érzelgősséggel viselkedik, beszél. Mit émelyeg itt ez a ripacs? Ne émelyegj!
- émelygés; émelygő.