ÉMELYÍT [ë v. e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -ni v. -eni [e] (csak 3. személyben)
- 1. tárgyas Émelyít vkit: vkiben, vkinek a gyomrában émelygést kelt, vkit hányásra ingerel. Émelyítette a bűz, a nyúlós, édes szörp. || a. (tárgy nélkül) A bűz émelyít.
- 2. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben) Émelyít (vkit): érzelgős v. édeskés jellegével erkölcsi v. esztétikai undort kelt (vkiben). Émelyítette az udvaronc hízelgése. Émelyít ez a sláger. A hízelgés émelyít. □ El a zenével, tánccal, émelyít Ez örökös édesség tengere! (Madách Imre) Örökös kék ég langyos levegő és narancsszag émelyít, ha rágondolok. (Herczeg Ferenc)
- Igekötős igék: elémelyít; felémelyít.