ÉPP határozószó, (régies) ép (élőbeszédben kissé választékos)
Éppen (főleg I, II. 13, III. 12, IV.). Épp mosakodtam, amikor csengettek. Épp a ház mellett állt. Épp egy méter kell hozzá. Ez épp elég. Épp hogy elfértünk a padon. □ A
fülemile Ép a közös galyra üle. (Arany János) A hajó minden zugában megfordulhattam, csak épp az asztalom és az ágyam volt a második osztályon. (Gárdonyi Géza) Szinte kicserélt
egy költemény, | mely épp illett rám. (Szabó Lőrinc)