ÉMELYGŐS [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (átvitt értelemben) Mesterkélten érzelgős, túlzott szentimentalizmusa miatt visszatetsző; émelyítő. Émelygős jelenet, modor, stílus. □ Az egész beszéd könnyű, de biztos kézzel van mintegy odavetve
Itt semmi túlfeszített, semmi émelygős, semmi beteg kinövés. (Vörösmarty Mihály)
- 2. (népies) Émelygős gyomor: olyan gy., amely könnyen émelyeg. || a. Émelygést okozó, émelyítő. Émelygős étel, orvosság, szag; émelygős illata van. □ Az orvosság rendesen kesernyés, émelygős. (Jókai Mór)
- émelygősség.