Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉLV főnév -et, -e [e, e] (irodalmi nyelvben, elavult)
  • 1. Testi v. szellemi élvezet, öröm. □ A tárgy kellemetessége közönyös: maga a beszélgetés az, ami élvet ad. (Eötvös József) Hallik toborzó, tus, nagy áldomás: Menjünk be, itt szokatlan élv kinál. (Arany János) Uralmat kérsz, élvet kérsz és tudást. (Madách Imre) || a. (ritka) Az élvezet hajhászása, túlzásba vitt élvezet. □ Apját a bánat, őt az élv ölte meg. (Jókai Mór)
  • 2. (ritka) Olyan étel v. ital, amelyet élvezet fogyasztani. □ Étvágya kerekednék a nyalánk élvek után … (Vas Gereben)