ÉLEZ [ë] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë] (
ritka)
- 1. Élesít (1). Fűrészt, kést, kaszát élez. □ Az elnyűtt patkókat leszedi a ló lábáról s újat ver rá,
a rossz fejszét újra élezi. (Móricz Zsigmond)
- 2. (átvitt értelemben) <Helyzetet, kérdést> kiélez, elmérgesít. Ne élezd tovább a helyzetet!
- Igekötős igék: kiélez.
- élezés; élezetlen; élezett; élezget; élezhető; élező.