ÉLJENZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Az éljenez igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki, vmi éljenez, ill. az a cselekvés, hogy vkit, vmit éljeneznek; éljen (I) mondása, kiáltása; vkinek, vminek éljen kiáltásokkal való köszöntése, ünneplése. Harsány éljenzéssel ünnepelték a választások eredményét. □ Elnyomta az éljenzés, a kardcsörgés és kacagás a szavát. (Gárdonyi Géza)