ÉLETKEDV főnév (
választékos)
Az a lelki állapot, ill. tulajdonság, melynél fogva vki kedvét, örömét találja az életben, kedvvel vesz részt az egyéni és a közösségi élet tevékenységeiben.
Sugárzik róla az életkedv. Elveszti, visszanyeri életkedvét. □ E lak úrnője
derűlt életkedvet hazud. (Arany János) Humorának és túláradó életkedvének fényével világított a szörnyű helyekre, ahol jártunk. (Kuncz Aladár)