Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, akiben, amiben már nincs élet; halott. Élettelen test. □ Hozzád van nőve szellemem, Mint a levél a fához eljön a tél, S akkor lehull, de már élettelen. (Petőfi Sándor) || a. Az élet jeleit nem mutató. □ A fiú fekszik véres nyakkal, mint a meglőtt galamb, élettelenül. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <személy>, akiből hiányzik a benső életerő v. ennek külső jele. Nagyon élettelen fiatalember. || a. (átvitt értelemben, választékos) Ilyen személyre valló, hozzá tartozó. Élettelen arc, tekintet. Fáradt karjai élettelenül hullottak alá. Élettelen szemekkel meredt maga elé.
3. Olyan <alkotás, jelenség>, amely nem tudja az emberben az életnek, a valóságnak a benyomását fölkelteni; nem természetes. Élettelen színek, szobor. || a. Átélés nélküli, mesterkélt, nem életszerű <megnyilatkozás, teljesítmény>. Élettelen alakítás, szónoklat; élettelenül játszik.
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan <terület>, amelyen nincs élet, v. amelyről hiányoznak az élet feltételei; puszta. Élettelen föld, vidék. □ Élettelen sivatag, parttalan folyamok állták el útjokat. (Jókai Mór)